Úttalan utakon Királyrét környékén 2012.10.06.

Kalandozás és ásványgyűjtés a Börzsönyben

 Kisvasút

Kisvasút, Királyrét

Ezen a szép őszi napon 9 fő gyülekezett a Nyugati pályaudvaron, hogy javítsa a Bornemisza Túra Klub statisztikáját, emellett persze jól érezze magát egymás társaságában. Ha emellett még szép helyekre is sikerül eljutni, csak hab a tortán, ha pedig valami kaland is adódik a túrán, semmi okunk nem lehet a panaszra.

Az első kaland egymás megtalálása volt a Nyugatiban, a második pedig a vonatra szállás, mert hely még állva is alig akadt. Végül csak elindultunk, és rövidesen le is szálltunk Kismaroson, ahol megrohamoztuk a kisvasút végállomását. Gyanús volt ugyan, hogy a kirándulók többsége a buszmegállóba igyekszik, de megnyugodva láttuk, hogy úgysem fértünk volna fel a buszra, ahogy a próbálkozók fele sem tudott fölszállni. Az első buszra. A mentesítő járatra már fölfértek. Ezt azonban csak akkor vettük észre, amikor a kisvonat döcögve és zakatolva robogott velünk Királyrét felé.

Sikerült kifognunk valamilyen kísérleti szerelvényt, mert a hangja is elképesztő volt – beszélgetés szinte kizárva -, és a sebessége is. Nem beszélve arról, hogy a célegyenes emelkedőjét araszolva tette meg, sétatempónál lassabban, miközben elképesztő füstfelhőbe burkolózott. Az nem derült ki, mi füstölt, de az utasok minden pillanatban attól tartottak, hogy kigyullad a szerelvény.

Királyrétre érve a Vár-hegy oldalában töltöttünk egy fél órát, a hegyoldalban ásványokat keresve. Feketebors és borsószem közötti méretben találtunk sok szép, sötét bordó gránátot. A kirándulásnak erről a mozzanatáról sajnos nem készültek fényképek, mert mindenki a meredek hegyoldalt bogarászta. Az érdeklődőknek a gyűjtött ásványokat viszont szívesen megmutatjuk.

A Királyréti –tó büféje volt a következő állomás, utána pedig begyalogoltunk az egykori Bajdázói-kőbányába. Szép köveket nem találtunk, ezért kimásztunk a bányagödörből, és elindultunk fölfelé a Suta-berki-nyiladékon. Rövidesen elhagytuk a jelzett utat, és árkon-bokron keresztül leereszkedtünk a Szén-patak völgyébe. Egy ideig a patakmederben, a köveken lépkedve haladtunk, majd egy autóúton begyalogoltunk a Spartacus-kulcsosház udvarára.

Az ebédszünet után elkezdtünk fölfelé kapaszkodni a Csóványos felé, de rövidesen újra letértünk a jelzett útról. A Szállás-bércen megpihentünk, onnan pedig irányt mértünk a Bagoly-bükki-patak medréhez. Előtte átkeltünk a Kecske-háti-patak mély völgyén, megmásztunk egy gerincet, majd leereszkedtünk ahhoz a patakhoz, ami visszavezetett bennünket Királyrétre.

A bejárt terület ugyan elmaradt a várakozásainktól, nem volt annyira vadregényes, mint amilyennek a térkép alapján tűnt, de a szép idő és a jó társaság ellensúlyozta ezt a hiányosságot; végül is egy nagyszerű napot töltöttünk együtt a Börzsönyben.

Turóczi Gábor

P1170622

Valami füstöl

P1170625

Ki a bányából!

P1170634

Hol itt az út?

P1170637

Spartacus kulcsosház

P1170641

Pihenő a Szállás-bércen

P1170646

Irány a völgy!

P1170647

Átkelés a patakmedren

P1170653

Ez egy másik patakmeder!

P1170659

Ő már nem borzolja az idegeinket!

P1170663

Csúcsforgalom Királyréten