Hótaposó túra 2012.12.08.

A Holdvilág-ároktól a Kő-hegyig: hóban, fagyban...

P1180040

Hideg idő ígérkezett erre a hétvégére, ennek megfelelően csak kilencen gyülekeztünk a Batthyány téren. A hosszas jegyvásárlási procedúra után felpattantunk a HÉV-re, és már robogtunk is Pomáz felé.

A buszmegállóban szembesültünk azzal, hogy sikerült a menetrendváltás napjára időzíteni ezt a programot. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy negyven percen keresztül ácsorgunk a buszra várva, vagy egy másik busszal megyünk, és plusz egy kilométert gyalogolunk. Ez utóbbit választottuk…

Így esett, hogy a csobánkai buszra szálltunk fel, és a csobánkai elágazástól elsétáltunk Kiskovácsiig, a Holdvilág-árok bejáratáig. Legalább nem fáztunk. A húsz perces kényelmes séta az 5 centis hóban kiváló bemelegítés volt a továbbiakhoz.

A Holdvilág-árokban már több hó maradt meg, de végig könnyedén tudtunk haladni, és csak néha álltunk meg, egy-egy fénykép kedvéért. Az árok mélyére érve letértünk a jelzett útról, és a sziklák között a vaslétráig kaptattunk. A barlang bejáratánál ettünk-ittunk, és már indultunk is tovább, mert a mínusz 4 fokban az ember nem kíván hosszan ácsorogni.

A létrát végül mindenki legyőzte – a tériszonyosok persze most lebuktak -, a föntről érkező hógolyók ellenére. Innen nem követtük a jelzett utat, hanem az árokban haladtunk tovább. Érdemes a patak kövein végiglépkedni, mert a Holdvilág-árok kanyargós, kanyonszerű , helyenként jelentősen beszűkülő szakasza nagyobb élmény, mint az eddigiek. Erre persze csak azok vállalkozzanak, akik nem ijednek meg egy kis térképes tájékozódástól, ugyanis a turistautak itt másfelé kanyarodnak.

Egy darabig követtük a patakmedret, majd egy erdészeti útra váltottunk, ami kivezetett minket Lajosforrás közelébe, a piros + jelzésre. Innen ugyan egyenes út vezet fel a Kő-hegyre, de gondoltuk, miért ne legyen egy kis kaland a mai napban? Irány a Kő-hegy! Egyenesen! Árkon-bokron keresztül!

Sajnos, újra elfeledkeztem arról, hogy Lajosforrás környékén nem érdemes iránymeneteket tervezni. A korábban tarra vágott erdők helyét ugyanis áthatolhatatlan sarjerdők foglalták el, mindenféle átvágást lehetetlenné téve. Így aztán marad a kerülés, az utak keresgélése. Persze, végül eljutottunk a Kő-hegyre, de egész más úton, mint azt terveztük. Egy órás késést is sikerül összeszedni a korábban tervezetthez képest.

A turistaházban azonban jól jött ez a késés: telt ház fogadott minket, alig tudtunk egy sarokban lepakolni. Mielőtt elkedvetlenedtünk volna, a hosszabb ideje ott pihenő nagyobb társaság szedelőzködni kezdett, így a megrendelt palacsintákat és hagymás-zsíros kenyeret már kényelmesen, asztalnál ülve fogyasztottuk el. A kirándulásnak erről a részéről sajnos nem készültek fényképek, mert a fényképezőgép akkumulátorai a hidegben felmondták a szolgálatot.

Hosszabb ebédszünet után indultunk le a hegyről, kényelmesen besétáltunk Pomázra, pont lemaradtunk egy HÉV-ről, de még így is időben érkeztünk Budapestre: vacsorára mindenki otthon volt.

Turóczi Gábor

P1180013

A Holdvilág-árok bejárata

P1180017

Az árok elején

P1180020

Kicsit beljebb...

P1180022

Hol itt az út?

P1180025

Az árok mélyén

P1180026

Ebédszünet

P1180027

A vaslétra

P1180032

A befagyott patak felett egyensúlyoztunk

P1180040

Tavasszal itt a patak "közlekedik"

P1180046

Lassan kiérünk a völgyből

P1180044

Vidám fiúk - télen