Kirándulás a Naszályon 2013. 03. 09.

Kora tavaszi túra a Cserhát szomszédságában

013 csoportkép

Nyugati-pályaudvar – 7:30. Várunk. Eddig hárman vagyunk. Jönnek. Kettő. Három. Egy. Egy. Három. Na, csak összegyűlik a csapat. Megyünk jegyet venni. Vác, oda-vissza diákjegy. Igen, itt a diákigazolvány. Persze, egy pillanat és előveszem. Tessék. Köszönöm. Viszlát.

Miután megegyeztünk abban, hogy nem várunk tovább senkire, felszálltunk a vonatra, és kényelembe helyeztük magunkat, már amennyire egy vonaton lehet... Vácon újabb sorbaállás várt ránk, de a változatosság kedvéért most buszra szálltunk. Egészen Kosdig furikázott el bennünket a helyközi járat, ahol búcsút intettünk kedves utastársainknak, és sorsára hagytuk az immár majdnem teljesen üres járművet.

A falut kellemes tempóban sétálva hagytuk el. Eleinte szintben, majd kicsit emelkedve vitt utunk. A java csak később jött… A Naszály keleti gerincén szándékoztunk feljutni a csúcsra, amit 4 kilométer teljesítése árán sikerült elérni. Eközben 500 méternyi szintkülönbséget tettünk meg, azt is a 4 km második felére besűrítve.

A gerincen köd fogadott – kilátás nulla. Szinte úgy éreztük magunkat mintha egy adag tejszínhabba valami óriás beledobta volna a hegyet. Az ösvényt hóvirágok szegélyezték, ezzel hangulatosabbá téve utunkat. Kicsit letértünk az ösvényről, hogy körülnézzünk a Násznép-barlangban. Mivel denevéreken és sáron kívül nem sok mindent találtunk, nem időztünk ott sokat. Miután ivóvizünk felét elhasználtuk a barlangban összekoszolódott kezeink megmosására, mászhattunk vissza az ösvényre egy rendkívül meredek, csúszós kaptatón, ahol sziklákba és kiálló gyökerekbe kellett kapaszkodnunk, egyensúlyunk megtartása céljából. Ezt persze követhette az újabb kézmosás...

Az út továbbra is, bár mérsékeltebben, felfelé vitt. Egyszer csak valami épületféle kezdett alakot ölteni a ködben. Hát persze, a kilátó! Akkor ez azt jelenti, hogy innen már csak lefelé megyünk?

Igen, azt jelentette. Katalinpusztáig még 9 kilométer volt hátra, de nagyrészt lefelé vagy szintben, a hegy északi oldalán. Megpihentünk a Bik-kútnál, de úgy tűnt a sors minden természet adta kincstől megfosztott bennünket, mivel nem volt neki elég, hogy a ködtől nem láttunk semmit, medve sem volt a barlangban, még vizet sem hagyott a kútban.

Nemsokára megérkeztünk a Gyadai tanösvény 2008-ban átadott függőhídjához. Innentől a tanösvényen mentünk tovább. Az Óriások pihenőjénél végre hosszabb időt szentelhettünk szendvicseinknek, majd csoportképhez álltunk össze, és folytattuk innentől már rövidke utunkat. A mocsár felett átvezető pallósorról felfedezett (fa) krokodil kárpótolt minket az eddig érzett veszteségeinkért, így jelentősen megvidámodva haladtunk tovább.

A Gyadai-réten átvágva, az erdőben illetve az úton közelítettünk a Katalinpusztai Kirándulóközponthoz, mai túránk végéhez. A buszra várva körülnéztünk a szépen kiépített turistaközpontban. Hosszabb-rövidebb tanösvények, természetismereti látogatóközpont, étterem, és erdei ajándékbolt várja a látogatókat (persze most zárva volt).

A túlfűtött buszon kissé elpilledtünk. Aztán a vonaton újra. Hatra beértünk a Nyugatiba, elköszöntünk egymástól, és mindenki ment haza. Ki elpilledni, ki meccset nézni…

T.D.

 Egy kis ízelítő a kirándulásról:

001 keleti gerinc

Pihenő a Naszály K-i gerincén


002 hóvirág

A köd miatt csak a hóvirágokat tudtuk megcsodálni


003 barlang bejárata

A Násznép-barlang bejárata


004 barlangban

 Benn a barlangban


005 barlang kijárata

 Kívül tágasabb!


006 rövidítés

 Tudok egy rövidebb utat...


007 köd

 Köd előttem...


008 csúcs 

 Fenn a csúcson (652 m)


009 lefelé

 Néha lefelé is nehéz...


010 Bik-kút

 Pihenő a Bik-kútnál

 

011 függőhíd

 A híres függőhíd

 

012 óriások

 Óriások-pihenője

 

013 csoportkép

Az "óriások"

 

014 palló

 Átkelés a mocsáron

 

018 krokodil

A mocsár lakója

 

015 rét

 Gyadai-rét

 

016 látogatóközpont

 Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola

 

017 gyadai tanösvény

 A Gyadai-tanösvény kezdőpontja